Teljesen természetes, hogy sokan bizonytalanságot élnek át, mielőtt felkeresnek egy coachot vagy bármilyen szakembert.
Szokatlannak tűnhet a helyzet, hogy egy idegen emberrel beszélgetnek intim témákról, vagy azt gondolják, hogy coachoz csak „nagyon bolond” emberek járnak. A lelki segítésről kialakult társadalmi nézetek azonban nagyon sok tévhiten alapulnak. Ezeket azért fontos felülvizsgálni, mert egy olyan lehetőségtől térítik el az embereket, ami rengeteg dolgot adhatna hozzá az életükhöz.
Sokakban merül fel a gondolat, hogy:
- Az én gondjaim azért nem annyira vészesek
- Egyedül is meg kéne tudnom oldani
- Ha egyszer elkezdem, életem végéig oda fogok járni
- Egy vadidegen fog vájkálni a dolgaimban
- El fog ítélni, ha sokat megtud rólam
- Ha kimondom, valóra válik
- Félek, hogy miket tudnék meg magamról
- Vegyes érzéseim vannak, akkor bele se vágjak?
A továbbiakban ezeket a kérdésköröket vesszük sorba…..
Az én gondjaim azért nem annyira vészesek
Mostanában kezd csak változni az a közfelfogás, hogy terápiába/coachoz/pszichológushoz/bármilyen segítő szakemberhez csak a nagyon „súlyos esetek” járnak.
Elvégre az ember csak végső elkeseredésében fordulhat szakemberhez, amikor minden kötél szakad, nem?
Ez a téves felfogás vezet oda, hogy sokan tényleg csak akkor kapnak támogatást, amikor már nagy a baj, a megelőzésről nem is beszélve. Szerintem élete bizonyos pontjain mindenkinek érdemes lenne terápiába/coachoz/pszichológushoz/bármilyen segítő szakemberhez járnia és megtapasztalnia egy ilyen sokat adó folyamatot.
Minél hamarabb kerítünk sort rá, annál hamarabb érezhetjük jobban magunkat, illetve léphetünk szintet önmagunk megértésében.
Egyedül is meg kéne tudnom oldani
Amikor eltörik a bokád, orvoshoz fordulsz. Amikor elromlik otthon a bojler, kihívsz egy gázszerelőt. Néha kifested te magad a lakást, más munkák elvégzéséhez szakember segítségét veszed igénybe.
A coach egy olyan szakember, aki arról kapott képzést, hogy értse és pontosan lássa a személyen belül, a személyek között zajló folyamatokat, majd ezt a tudását felhasználva segítse az embereket.
Olyan látásmódot, megküzdési stratégiákat lehet tanulni tőle, amit bármikor önállóan is hasznosíthatsz későbbi életed során.
Ha egyszer elkezdem, életem végéig oda fogok járni
- Az első találkozásokkor a szakember törekedni fog arra, hogy megismerjen téged, kialakítson egy képet a helyzetedről és a fejlődés lehetséges irányairól.
- Ez alapján javaslatot fog tenni a terápia fókuszára, gyakoriságára és hosszára vonatkozóan, amiről természetesen közösen fogtok döntést hozni.
Mindenkinek az az érdeke, hogy a sajátosságaidhoz, a szükségleteidhez leginkább illeszkedő segítséget kaphasd meg.
Manapság sokféle terápiás irányzat elérhető.
Míg egy mélylélektani irányzat, fantasztikus utazásra hívja a klienseket, ami éveken keresztül tarthat, addig egy problémaközpontú vagy egy gyors, megoldáskőzpontú coaching (brief coaching) viszonylag rövid idő alatt segít, hogy az ügyfél ismét összehangoltan tudjon működni a világgal.
Természetesen mindenféle terápiára el lehet menni, és ezeknek van is létjogosultsága, de lényeges tudatában lennünk, hogy milyen szükségletekre reagálnak, és a folyamat, amiben részt veszünk, mennyiben illeszkedik a céljainkhoz.
Egy vadidegen fog vájkálni a dolgaimban
A coaching (és a legtöbb segítő terápia) egyik aranyszabálya, hogy a coachee dönti el, mikor, mit és mennyit oszt meg a terapeutával.
Persze általában igaz az az alapvetés, hogy minél többet teszel bele a közös munkába, annál többet is fogsz kivenni belőle.
De a terapeutád nem fog siettetni, hanem olyan bizalomteli kapcsolat kiépítésén fog dolgozni, amiben biztonságban érezheted magad, ahol megnyílhatsz, mert tudod, hogy feltétel nélkül elfogad téged.
El fog ítélni, ha sokat megtud rólam
Az előző gondolattal szorosan összefügg, de hogy megnyugtassak mindenkit az ítéletmentesség is az egyik főszabály.
Természetes, hogy mindannyian sérülékenyebbek vagyunk, amikor beengedünk valakit a legbelsőbb világunkba.
A coachodnak bizonyára lesznek gondolatai, érzései az általad elmondott tartalmakkal kapcsolatban. A mi dolgunk azonban nem az ítélkezés, hanem a megértés.
Azért vagyunk ott, hogy odafigyeljünk rád.
De ha mégis erős benned a reakcióktól való aggodalom, nyugodtan mondd el, így lehetőség lesz arra, hogy enyhüljenek a félelmeid és meg tudd kapni azt a támogatást, amire szükséged van.
Félek, hogy függeni fogok a terapeutámtól/coachomtól
Súlyos szakmai hiba, ha egy terapeuta/coach függő kapcsolatot alakít ki veled.
Persze egyfajta bizalmi kapcsolat ki fog alakulni, de a coach felelőssége az is, hogy helyén kezelje ezt.
A segítésnek sokkal inkább arra kell irányulnia, hogy módszereket, tudást (tudatosságot) és szemléletet adjon át, amiket akkor is használni tudsz, amikor ő nincs jelen.
A folyamat során jártasságot szerzel abban, hogy szabályozni tudd az érzéseidet, megoldd a problémáidat, fontos döntéseket hozz meg, egyszóval visszanyerd az irányítást az életed felett.
Ha kimondom, valóra válik
Sokunkban él az a mágikus gondolat, hogy a problémák akkor jönnek létre, amikor elkezdünk beszélni róluk.
Ez nem így van, ezek a gondolatok sokkal előbb elkezdik emészteni a lelkünket, vagy (fizikai tünetek formájában) a testünket. Ráadásul a némaság még a potenciális támogatástól is elzár minket.
A struccpolitika magányos szenvedésre kárhoztatja az egyént. Előfordulhat például, hogy azért félsz beszélni a párkapcsolati problémáidról, mert akkor újra kapcsolatba lépnél a benned rejlő csalódottsággal, haraggal, elégedetlenséggel, és talán ez a kapcsolat végét eredményezné.
Talán….
De az is megeshet, hogy a kapcsolatról való gondolkodással új perspektívát és megoldási módokat fedezel fel.
Az viszont biztos, hogy a tagadás nem egy olyan alap, amire hosszú távon építeni lehetne bármit is.
Félek, hogy miket tudnék meg magamról
Elhiszem…De mindannyiunknak vannak vakfoltjai – vagyis olyan területei, amikben nehezen látja át az érzelmei, a gondolatai, a viselkedései, az emlékei és a testi tünetei közti összefüggéseket.
Gondoljunk csak bele, nem véletlen, hogy az összes coach jár szupervízorhoz, és az összes pszichológus is jár pszichológushoz/ szupervízorhoz.
Minél jobban ismerjük önmagunkat, annál jobban oda tudunk figyelni a folyamatainkra, azokra a dolgokra, amik segítenek nekünk, hogy egyensúlyban maradjunk.
Ha ismerjük a határainkat, nagyobb biztonsággal tudunk másokhoz is kapcsolódni.
…és igen, itt és most el lehet puffogtatni az összes “lépj ki a komfortzónádból és kinyílik a világ” közhelyeket; de ez a lényegen nem változtat, hogy igenis ki kell lépni belőle ha teljesen meg akarod ismerni önmagad.
komfortzóna = komfortos = ismerős = tudom hogyan viselkedem hasonló helyzetekben
komfortzónán kívül = nem ismerős, nem tudom hogyan viselkedem
Ergo ha szép és jó neked minden így, ahogy van akkor tényleg ne csinálj semmit, de ha nem jó, akkor ugorj ki abból a repülőből (persze ejtőernyővel), mászd meg azt a hegyet, TANULJ VALAMI ÚJAT és ISMERD MEG ÖNMAGAD!
Vegyes érzéseim vannak, akkor bele se vágjak?
Teljesen természetes, hogy sokféle érzelem, várakozás, aggodalom van benned a folyamattal kapcsolatban. Ösztönös reakció lehet, ha igyekszel távol tartani magad a kényelmetlen gondolatoktól, érzésektől, helyzetektől.
A coaching folyamat nem egy könnyed sétagalopp/egy laza baráti beszélgetés, hanem sokszor felkavaró élmény.
De ez kell ahhoz, hogy egy új szinten tudd felépíteni önmagad. Ha a félelmeidet őszintén meg tudod osztani a coachoddal, rögtön az elején óriási lendületet vehet a közös munka.
