ordítja az arcunkba az Instagramtól kezdve a Facebookig, motiváló idéztekig és az ajándékbögrékig minden – de gyakran előfordul, hogy mégsem így alakul az életünk…
Egyrészt, korán elkezdünk törekedni a sikerre, ami valljuk be annyit tesz, hogy igyekszünk sok pénzt keresni!
Mindezt évekig próbáljuk elérni, egészen addig, amíg ráébredünk, hogy túl késő már változtatni. Napjainkban azt plántálják belénk, hogy az egyetlen módja annak, hogy boldogok legyünk az, ha többmilliós a fizetésünk, vagy arra törekszünk, hogy meggazdagodjunk.
Sokan végeznek olyan munkát, amit nem szeretnek, de azt hajtogatják maguknak, hogy ez legalább jövedelmező. (Általában ilyenkor történik meg az, hogy az ember a negyvenet betöltve rájön, hogy ki nem állhatja azt, amit csinál, majd depressziós lesz és belesüpped a kilátástalanságba.)
Másrészt, nem ismertük fel, hogy mit is szeretnénk valójában tanulni az egyetemen.
A másik lehetőség, hogy nem tartottuk magunkat ahhoz, amit valóban szerettünk volna csinálni (mert a szüleink azt mondták, őrültség, stb.). Már a kezdetek kezdetén veszni hagytuk a dolgot, és így nem volt egy kitűzött célunk, amit követni tudtunk volna. (Nem egy példát láttunk már arra, hogy valaki szülői nyomásra vagy a bizonytalanságtól való félelem miatt végül nem azt választotta, amit valóban tanulni szeretett volna.)
Amikor pedig eljön az ideje annak, hogy ezek az emberek munkába álljanak, elveszettnek érzik magukat, és utána már nem is veszik a fáradságot, hogy új fejezetet nyissanak.
Harmadrészt, életutunk során sok negatív megjegyzést kapunk főnökeinktől, kollégáinktól vagy családtagjainktól azzal kapcsolatosan, hogy nem vagyunk elég okosak, értékesek vagy alkalmasak arra, hogy kövessük az álmainkat; aztán ezek a negatívumok végül berögzülnek.
(A negatív megjegyzések gyakran ártalmasabbak, mint hinnénk, mert sokszor beépülnek a személyiségünkbe.)
Negyedrészt, cselekedeteinkből hiányzik a szenvedély és a lelkesedés. Ha az ember jó valamiben, még nem jelenti azt, hogy élvezi is, amit csinál. A sivár munka és karrier sehová sem vezet; csupán jónak lenni valamiben és minden energiánkat egyvalamire összpontosítani a legtöbb ember számára nem elegendő. (persze van néhány olyan álom, amely jobb, ha megmarad a hobbi szintjén. Pl.: attól még, mert az ember szeret és tud is énekelni, még nem feltétlenül kell zenélésből megélnie. )
Összességében, ha valódi változást szeretnénk előidézni a világban, szeretnénk valahová tartozni és boldognak érezni magunkat, fontos a szenvedély és a lelkesedés. Bárki, aki azt gondolja, hogy határozottan fel kell adni az álmainkat ahhoz, hogy sikeres ember váljon belőlünk, valójában csak nem érti, hogy mindkettő elérhető egyszerre, ha okosan csináljuk.
