Tudunk? Merünk? Miért korlátozzuk magunkat? Félünk, vagy lusták vagyunk? Nem hiszünk magunkban? Nem akarunk másokat megbántani? Jó ez nekünk? Úgy élünk, ahogy szeretnénk?
2-3 éve a fejembe vettem, hogy utazni fogok. Mivel sok mindent akartam megnézni/látni ezért gondoltam egy merészet és egy 2 hetes európai körútra mentem. (Vonattal-busszal-hajóval.)
(Nem fogom lerni részletesen, hol voltam, mit csináltam mert túl hosszú lenne a poszt.)
Amikor készültem az utazásra végig bennem volt a feszültség, a félelem ami egyre fokozódott, ahogy közeledett az indulás napja. Mi lesz velem? Jól fogom magam érezni? Mi lesz ha bajba keveredek? Mi lesz ha nem tudom elmagyarázni, hogy mit akarok? Mi lesz, ha elfogy a pénzem? Egyáltalán, hogyan fogok boldogulni?
Röviden: Semmi. Igen. Nem kell félni. Mindenki hihetetlenül segítőkész volt és még a “migráncsok” sem bántottak. 🙂
Az átélt kalandok, élmények egy nagyon értékes emberrel ajándékoztak meg: Önmagammal! Nemegyszer estem ki a komfortzónámból, nemegyszer éreztem magam kényelmetlenül, de bármikor újra nekiindulnék az útnak.
Ez az utazás egy belső utazás is volt. Önmagamban. Azóta jobban megértem a magam működését, szembesültem félelmeimmel, kétségeimmel, fontos felismerés volt a motivációm megértése és elfogadása. Már azt is tudom, hogy ha bátran merek élni, akkor rengeteg élmény és kaland vár rám, kortól függetlenül.
Elcsépelt szlogen, hogy “az élet a komfortzónán kívül kezdődik“. De ez a kaland és tapasztalat éppen erről győzött meg. Ismeretlen, váratlan helyzetekben hihetetlen energiákat tudunk mozgósítani, amik létezéséről addig fogalmunk sem volt. Új oldalunkat ismerjük meg. Ez pedig erősíti az önmagunkba vetett hitünket. Sokkal több mindenre vagyunk képesek, mint amit feltételezünk magunkról!
Életem egyik legemlékezetesebb utazása volt! Komoly korlát dőlt le bennem. Azóta kicsit másképp nézek magamra.
